Masszázs, gyúrás, átmozgatás és még ki tudja, hány neve van. Mármint a klasszikus masszázsnak. A hepiendes-, kényeztető-, anya megvakarja a hátam-típusú masszázsokról talán majd legközelebb. Maradjunk a klasszikus felállásnál.

Odamész, levetkőzöl, kiterülsz, és valaki másra bízod a tested. Ő beken, amivel beken. Rezegtet, lötyögtet, ütöget, átgyúr, csipked, könyököl és még ki tudja, mit csinál veled. Te meg hagyod, most ő uralja a tested. Meg az elméd is. Ha ugyanis ő ügyes, te megbízol benne, elég hamar alvásközeli állapotba kerülsz. Kevés fény, félig betakarva, nyugi-zene, valami illat, egyre keveseb duma, megvannak az eszközök. Te pedig szép lassan kikapcsolsz. Hogy pontosan milyen folyamatok zajlanak benned masszázs közben és után, azt a masszőrök jobban tudják, mint én. Viszont ami talán még ennél is fontosabb, fejben is pihensz. Hallod a saját szíved dobogását, érzed a tüdődbe beáramló levegő sebességét, lehunyod a szemed és nem gondolsz semmire. Ez az, amit a legtöbb ember hajlamos elfelejteni. Elengedni, kikapcsolni, töltődni.  

A japán gésák azt tartják magukról, ők a lebegés művészetét gyakorlják. Azt gondolom, a masszázs alighanem a pihenés művészete.